IndyCar: Kettős Penske-diadal és balesetek Torontóban

USA

2016. július 17. vasárnap, 22:59

Szerző: Dezső Attila, Fotó: Team Penske

Hiába vezetett a verseny nagy részében Scott Dixon, Will Power megállíthatatlan: a szezont balszerencsésen kezdő ausztrál az utóbbi négy versenyből hármat nyert és második a bajnokságban.

Sokáig úgy tűnt, hogy Scott Dixon jutalomjátéka lesz a Honda Indy Toronto: az új-zélandi több mint a verseny háromnegyedében az élen állt, de a Ganassi stratégiája, és egy balszerencsés sárga szakasz nem játszott a kezére. A 82 körös küzdelmet több kisebb incidens fűszerezte: Graham Rahal, Charlie Kimball és Ryan Hunter-Reay már az első körben összekoccant, a második sárga szakaszt pedig Joseph Newgarden és Juan Pablo Montoya találkozása okozta – az autókról lerepülő törmelékek miatt muszáj volt beküldeni a pace cart. Helio Castronevesnek egészen a második helyig sikerült felzárkóznia, azonban bal első defektet kapott, és a mezőny végéről kezdhette meg a felzárkózást.

A harmadik sárga szakaszt egészen furcsa ok miatt kellett életbe léptetni: az ötös kanyarban megsérült a rázókő, aztánjött a következő kényszermegállás, immáron baleset miatt. A legutóbbi, iowai verseny győztese, Joseph Newgarden összetörte az autóját – az amerikai fájdalmas mozdulatokkal szállt ki az autójából, de a rutinvizsgálat után ki is engedték őt a pálya kórházából. A korábban nagy előnyt kiépítő Scott Dixon számára a legrosszabbkor jött a sárga, az élről kénytelen volt kiállnia, és a 13. helyre esett vissza.

Így a másik Ganassi-pilóta, Tony Kanaan állt az élre, de neki is ki kellett állnia – a kavarodásból a Newgarden-baleset előtt cserélő Penske-páros, Will Power és Helio Castroneves jött ki a legjobban. Az ausztrálra nem jelentett valós veszélyt csapattársa, és az sem zavarta meg, hogy négy körrel a vége előtt Jack Hawksworth úgy csúszott a falnak, hogy elállta Montoya útját. A mezőny az utolsó körre kapta meg a zöld zászlót, de nem történt pozíciócsere az élen, így Power négyből hármat nyert az utóbbi futamokat tekintve, Castroneves második helye pedig defektje miatt komoly eredmény. A torontói közönség azonban mégis a harmadik helyen célba érő James Hinchcliffe-t ünnepelte: a népszerű kanadai pilóta először állt dobogóra hazai pályán.

Forrás: www.formula.hu – RSS

IndyCar: Sérült versenyző nyert fölényesen

USA

2016. július 11. hétfő, 07:56

Szerző: Strommer Benjamin, Fotó: IndyCar

Nem férhetett kétség Josef Newgarden első oválsikeréhez, amelyet alig egy hónappal hatalmas balesete után, sajgó kézzel aratott Iowában. Csata a második pozícióért folyt.

Josef Newgarden vitathatatlan dominanciával szerezte első oválgyőzelmét az 1,4 kilométeres Iowa Speedwayn, 300-ből 282 kört az élen töltve. A legutóbbi oválversenyen, a végül elhalasztott texasi hétvégén hatalmasat bukó, váll- és csuklósérüléseket elszenvedő pilóta eleve az első sorból indulhatott Simon Pagenaud mellől, akit már az első körben maga mögött tudott. A 84.-ben a francia kivételével mindenkit lekörözött.

Eleinte Pagenaud bizonyult a legközelebbi riválisnak, majd Scott Dixon zárkózott fel a második helyre. A hajrá viszont a futam korábbi részében csak a top 10 hátsó felében tanyázó Will Poweré volt, aki az utolsó tíz körben előzte meg Pagenaud-t és Dixont. 4,3 másodperc lemaradással lett második – a futamot megnyerő Newgarden ezzel az eredménnyel a bajnokságban is felszökött a második helyre.

Scott Dixon lett a harmadik, a tabellát továbbra is vezető Pagenaud negyedikként végzett, Mihail Aljosin és az Indy 500 megnyerése óta legjobb eredményét elérő Alexander Rossi következett mögöttük. A verseny viszonylag incidensmentes volt, Ryan-Hunter Reay és Juan Pablo Montoya motorhibái, valamint Max Chilton megpördülése miatt lengettek be sárga zászlót.

„Az autóm hihetetlen volt, bármit meg tudtam tenni vele, ez pedig nagyon sokat segített” – nyilatkozott a verseny után Newgarden. „A jobb kezem majdnem megölt, ám ha csodás autód van, az igen nagy segítség. De gyűlölöm a kibúvókat, nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, nehezebb nekem a sérüléseim miatt.”

 

Az Iowa Corn 300 végeredménye:

 

Versenyző

Csapat

Auto

Idő/Hátrány

1

Josef Newgarden

Ed Carpenter Racing

Dallara/Chevrolet

1:52:16.3613

2

Will Power

Team Penske

Dallara/Chevrolet

4.2828

3

Scott Dixon

Chip Ganassi Racing

Dallara/Chevrolet

5.5085

4

Simon Pagenaud

Team Penske

Dallara/Chevrolet

6.1827

5

Mikhail Aleshin

Schmidt Peterson Motorsports

Dallara/Honda

7.0386

6

Alexander Rossi

Andretti Herta

Dallara/Honda

1 kör

7

Tony Kanaan

Chip Ganassi Racing

Dallara/Chevrolet

1 kör

8

Sebastien Bourdais

KVSH Racing

Dallara/Chevrolet

1 kör

9

James Hinchcliffe

Schmidt Peterson Motorsports

Dallara/Honda

1 kör

10

Charlie Kimball

Chip Ganassi Racing

Dallara/Chevrolet

1 kör

11

Takuma Sato

AJ Foyt Enterprises

Dallara/Honda

2 kör

12

Carlos Munoz

Andretti Autosport

Dallara/Honda

2 kör

13

Helio Castroneves

Team Penske

Dallara/Chevrolet

2 kör

14

Marco Andretti

Andretti Autosport

Dallara/Honda

2 kör

15

Jack Hawksworth

AJ Foyt Enterprises

Dallara/Honda

2 kör

16

Graham Rahal

Rahal Letterman Lanigan

Dallara/Honda

3 kör

17

Gabby Chaves

Dale Coyne Racing

Dallara/Honda

7 kör

18

Ed Carpenter

Ed Carpenter Racing

Dallara/Chevrolet

16 kör

19

Max Chilton

Chip Ganassi Racing

Dallara/Chevrolet

26 kör

20

Juan Pablo Montoya

Team Penske

Dallara/Chevrolet

kiesett

21

Conor Daly

Dale Coyne Racing

Dallara/Honda

kiesett

22

Ryan Hunter-Reay

Andretti Autosport

Dallara/Honda

kiesett

Forrás: www.formula.hu – RSS

Megszületett a Penske történetének 500. pole-ja

USA

2016. július 10. vasárnap, 09:01

A bajnoki tabella éllovasa, Simon Pagenaud Iowában újabb rajtelsőséget szerzett, ezzel pedig egy igencsak fontos mérföldkőhöz juttatta csapatát. A Chevrolet komoly előnyben a Hondával szemben.

Roger Penske francia nemzetiségű beosztottja nem cicózott és 185.855 mph-s (299.1 km/h) kétkörös átlagsebességének köszönhetően az idei szezonban immár ötödik alkalommal várhatja az első pozícióból a rajtot jelző zöld zászlót. Pagenaud ezzel a tettével ráadásul munkaadója fennállásának kereken félezredik pole-ját szerezte meg valamennyi szériát tekintve, amelyekben a csapat eddig képviseltette magát.

“Ötszázadik pole, ugye milyen klassz?” – mondta az autójából kiszálló versenyző. “Ez még csak egy kvalifikáció volt, nagyon sok dolgunk van még hátra. A helyzet valódi szerencsejáték a mérnökök számára; összesen két körünk van. A körülmények a reggeli edzéshez képest délutánra sokat változtak. Jó érzés végül, ha egy olyan autót kapsz egy oválon, mint amilyen az enyém. Meg szeretnénk mutatni, hogy oválon is erősek vagyunk, győzni akarunk. Elképesztően boldog vagyok, hogy megvan a sebességünk. Már Indy-ben is gyorsak voltunk, de a műszaki problémák kifogtak rajtunk. Nagyszerű érzés itt lenni. Én vagyok az, aki megszerezte a Team Penske 500. pole-ját. Egy francia egy oválpályán. Hát nem eszméletlen?”

iowa_1

A pole révén Pagenaud újabb egy ponttal növelte előnyét összetettben, így jelenleg 75 egységgel vezet a másodikként rangsorolt csapattársa, Helio Castroneves előtt.

A 31 éves versenyző mellől az Ed Carpenter Racing egyetlen, teljes szezonos pilótája, Josef Newgarden rajtolhat. Bár a fiatal amerikai számára saját bevallása szerint továbbra is fájdalmat okoz az a kulcscsonttörés és kézsérülés, amit az időjárás miatt augusztusban befejezendő texasi Firestone 600-on történt balesete során szerzett, azonban ez a kellemetlenség akárcsak két hete Road Americán, most Iowában sem akadályozta. Newgarden az Elkhart Lake-i roadon frissen operált válla ellenére is a bravúros nyolcadik helyen ért célba, ennek ellenére azonban a hét elején nem félt bevallani, hogy tart az iowai rövidováltól, mivel az itteni erőhatások az érintett testrészre összehasonlíthatatlanul nagyobb terhelést jelentenek.

Az aggodalmak viszont egyelőre alaptalannak tűnnek, lévén a 25 éves, kétszeres IndyCar futamgyőztes alig 0.2 mérföld per órával (0.32 km/h) maradt csak el kétkörös átlagát tekintve Pagenaud-tól. Az pedig csak még tovább emeli a teljesítménye fényét, hogy a sérülése miatt ki kellett hagynia a június 30-ai, iowai tesztet, így kizárólag az őt a #21 Dallara-Chevy-ben akkor helyettesített JR Hildebrand adataira támaszkodhatott.

A harmadik rajthelyen ismét egy Penske-fiút találhatunk Castroneves személyében, aki 185.433 mph-val (298.42 km/h) futotta két kvalifikációs körét, míg mellőle főkategóriás pályafutása legjobb időmérős eredményét elérve Ganassiék újonca, Max Chilton indulhat.

iowch

A harmadik sort immár száz százalékban Chip Ganassi zászalaja alatt versenyzők alkotják Charlie Kimball, valamint Tony Kanaan jóvoltából, a negyedikből pedig a saját nevét viselő csapat versenyzője/társtulajdonosa, Ed Carpenter, továbbá a Team Penske 2014-es bajnoka, Will Power várhatja a startjelet.

Apropó, ha már szóba került Kanaan: a 2010-es iowai győztes az időmérőt követően úgy nyilatkozott, hogy ha vasárnap győzni tud, akkor megválik a mára védjegyévé vált kopaszságától és a 2017-es szezon kezdetéig hagyja szabadon nőni az állítólagosan majdhogynem természetesen afro-göndör hajkoronáját.

A rajtlista első nyolc helyén tehát kizárólag Chevrolet motorral és aero kittel felszerelt autókat találunk, és nem sokon múlott, hogy az amerikai márka nem mért totális megsemmisítő csapást a Hondára.

A japán gyártó legjobbjának a Schmidt Peterson Motorsports-os Mikhail Aleshin bizonyult 182.754 mph-s (294.11 km/h) átlaggal, maga mögé utasítva a csokornyakkendős brigád két nagyágyúját, a bemelítő körén alulkormányzottság miatt lendületet vesztett négyszeres bajnok ganassis Scott Dixont, valamint a Team Penske-t képviselő Juan Pablo Montoyát.

Az időmérő végeredménye:

# Versenyző Csapat Autó Átlagsebesség (mph)
1 Simon Pagenaud Team Penske Dallara/Chevrolet 185.855
2 Josef Newgarden Ed Carpenter Racing Dallara/Chevrolet 185.639
3 Helio Castroneves Team Penske Dallara/Chevrolet 185.433
4 Max Chilton Chip Ganassi Racing Dallara/Chevrolet 185.419
5 Charlie Kimball Chip Ganassi Racing Dallara/Chevrolet 184.489
6 Tony Kanaan Chip Ganassi Racing Dallara/Chevrolet 184.430
7 Ed Carpenter Ed Carpenter Racing Dallara/Chevrolet 184.339
8 Will Power Team Penske Dallara/Chevrolet 183.984
9 Mikhail Aleshin Schmidt Peterson Motorsports Dallara/Honda 182.754
10 Scott Dixon Chip Ganassi Racing Dallara/Chevrolet 182.647
11 Juan Pablo Montoya Team Penske Dallara/Chevrolet 182.641
12 Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Dallara/Honda 182.253
13 Takuma Sato AJ Foyt Enterprises Dallara/Honda 181.949
14 Jack Hawksworth AJ Foyt Enterprises Dallara/Honda 181.700
15 Carlos Munoz Andretti Autosport Dallara/Honda 181.067
16 Sebastien Bourdais KVSH Racing Dallara/Chevrolet 180.925
17 Alexander Rossi Andretti Herta Dallara/Honda 180.920
18 Gabby Chaves Dale Coyne Racing Dallara/Honda 180.390
19 Marco Andretti Andretti Autosport Dallara/Honda 180.286
20 Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Dallara/Honda 179.903
21 Conor Daly Dale Coyne Racing Dallara/Honda 178.646
22 James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports Dallara/Honda 175.027

 

Forrás: www.formula.hu – RSS

IndyCar: Power behúzta idei első győzelmét

USA

2016. június 26. vasárnap, 21:26

A 2014-es bajnok megállíthatatlan volt a Road Americán – a verseny végén hiába szorongatta őt Tony Kanaan a győzelemért, végül sikerült megőriznie a vezetést a leintésig.

Az IndyCar népe tűkön ülve várta Elkhart Lake visszatérését a versenynaptárba: az IndyCar mezőnye utoljára még a megboldogult Champ Car-sorozat képében tette tiszteletét a pályán, akkor, 2007-ben Sebastien Bourdais diadalmaskodott a Road Americán. A várt nagy izgalmak ellenére csendes ötven kört teljesített a mezőny, mely csak az utolsó szakaszban mozdult meg egy kicsit.

Az élről rajtoló Will Power végig megőrizte a vezetést, amikor a 40. körben Conor Daly autója elszállt az egyes kanyarban. A Detroitban egy második helyet is megcsípő amerikai fékhiba miatt szánkázott át a kavicságyon, és csapódott kis sebességgel a gumifalnak. A mentés idejére, azaz öt kör erejéig a pace car vette át az irányítást, így Simon Pagenaud-nak és Tony Kanaan-nak néhány köre maradt csak arra, hogy megszorongassa Powert a győzelemért.

A brazil pilótának sikerült megelőznie a pontversenyben éllovas franciát, majd Power után vetette magát.  Hiába dolgozta le azonban másfél másodperces hátrányát 0,3 másodpercre, nem tudta elkapni az ausztrál granbancát. Will Power így nehéz időszak után szerzett ismét győzelmet, hiszen a st. peteresburgi idénnyitón hiába szerezte meg az első rajtkockát, pénteki balesete miatt rosszul érezte magát, így nem állt rajthoz. Phoenixben második lett, de a detroiti második futamig kellett várni egy újabb győzelemre. A Penske pilótája most ismét behúzta a diadalt, a második helyről induló Scott Dixon, a pontverseny második helyezettje viszont csalódott lehet, hiszen már a futam elején feladta a küzdelmet.

Forrás: www.formula.hu – RSS

IndyCar: Power behúzta idei második győzelmét

USA

2016. június 26. vasárnap, 21:26

A 2014-es bajnok megállíthatatlan volt a Road Americán – a verseny végén hiába szorongatta őt Tony Kanaan a győzelemért, végül sikerült megőriznie a vezetést a leintésig.

Az IndyCar népe tűkön ülve várta Elkhart Lake visszatérését a versenynaptárba: az IndyCar mezőnye utoljára még a megboldogult Champ Car-sorozat képében tette tiszteletét a pályán, akkor, 2007-ben Sebastien Bourdais diadalmaskodott a Road Americán. A várt nagy izgalmak ellenére csendes ötven kört teljesített a mezőny, mely csak az utolsó szakaszban mozdult meg egy kicsit.

Az élről rajtoló Will Power végig megőrizte a vezetést, amikor a 40. körben Conor Daly autója elszállt az egyes kanyarban. A Detroitban egy második helyet is megcsípő amerikai fékhiba miatt szánkázott át a kavicságyon, és csapódott kis sebességgel a gumifalnak. A mentés idejére, azaz öt kör erejéig a pace car vette át az irányítást, így Simon Pagenaud-nak és Tony Kanaan-nak néhány köre maradt csak arra, hogy megszorongassa Powert a győzelemért.

A brazil pilótának sikerült megelőznie a pontversenyben éllovas franciát, majd Power után vetette magát.  Hiába dolgozta le azonban másfél másodperces hátrányát 0,3 másodpercre, nem tudta elkapni az ausztrál grabancát. Will Power így nehéz időszak után szerzett ismét győzelmet, hiszen a st. peteresburgi idénnyitón hiába szerezte meg az első rajtkockát, pénteki balesete miatt rosszul érezte magát, így nem állt rajthoz. Phoenixben második lett, de a detroiti második futamig kellett várni egy újabb győzelemre. A Penske pilótája most ismét behúzta a diadalt, a második helyről induló Scott Dixon, a pontverseny második helyezettje viszont csalódott lehet, hiszen már a futam elején feladta a küzdelmet.

Forrás: www.formula.hu – RSS

IndyCar: Meglepetések, büntetések és önmagukon felülkerekedő versenyzők

Kilenc év után először lépett pályára az amerikai open-wheel szakág csúcskategóriája a Wisconsin állambeli Elkhart Lake-en fekvő, legendás roadon, ahol Will Power kezdheti élről a Kohler Grand Prix-t.

Kilenc év után először lépett pályára az amerikai open-wheel szakág csúcskategóriája a Wisconsin állambeli Elkhart Lake-en fekvő, legendás roadon.

Road America tipikusan az a pálya, amely az utóbbi közel egy évtized során a rajongók és a csapatok kívánságlistájának élén szerepelt, mint a versenynaptár potenciális álomhelyszíne. Ennek megfelelően évről-évre felröppentek olyan hírek, miszerint a létesítmény hamarosan visszatér a széria menetrendjébe, azonban ezek minden esetben kacsának minősültek … egészen tavaly szeptemberig. Ekkor ugyanis ténylegesen, megmásíthatatlanul bejelentették, hogy 2016-ban, kilenc évvel az utolsó, még a Champ Car érában rendezett forduló után ismét IndyCar futamnak ad otthont a zöldövezetben lévő pálya.

A széria közössége számára most, azaz június utolsó hétvégéjén jött el a karácsonnyal egybekötött “super sweet sixteen” kaliberű születésnap, miután végre-valahára ténylegesen, teljes fizikai valójában pályára gördültek az IndyCar Honda és Chevrolet aero kitekkel és erőforrásokkal felszerelt autói Road America 4.048 mérföld hosszú, 14 kanyarból álló vonalvezetésén.

A Kohler Grand Prix névre hallgató verseny kvalifikációját a jól megszokott szisztéma szerint három szabadedzés vezette fel, maga az időmérő pedig a road pályákon szokásos formátum alapján zajlott le. Az edzések kombinált eredménye alapján két csoportra bontott mezőnyből egyaránt hat-hat gép jutott tovább a második szegmenst képező legjobb 12 közé, ahonnan szintén a hat leggyorsabb veselkedhetett neki a pole pozícióért a végső felvonást jelentő Fast 6-ben.

Az első csoportkör küzdelmei nem szolgáltattak túl sok meglepetést, atekintetben, hogy az abszolút favoritok simán átvitték a lécet. Ez viszont még korántsem jelentette azt, hogy belefeledkeztünk volna az unalomba.

A legjobb idővel a Chip Ganassi Racing négyszeres bajnoka, Scott Dixon jutott tovább a top 12 autó részvételével rendezendő második szegmensbe, közvetlenül a Team Penske-s Helio Castroneves, valamint az Andretti Autosport két képviselője, Ryan Hunter-Reay és a harmadik szabadedzésen egy motort már elfüstölt Carlos Munoz előtt.

Örülhetett még a folytatás lehetőségének az RLL Racing teljes szezonos alkalmazottja, Graham Rahal, továbbá Ganassiék újonca, Max Chilton is.

Korán véget ért viszont a kvalifikáció a Schmidt Peterson Motorsports óriási népszerűségnek örvendő orosz versenyzője, Mikhail Aleshin számára, de nem kellett egyedül búslakodnia, hiszen csatlakozott mellé az AJ Foyt Racinget szolgáló Takuma Sato, az Ed Carpenter Racing #20 Dallara-Chevy-jét a hátralévő road/street futamokon terelgető Spencer Pigot, a Dale Coyne Racinges Gabby Chaves, végül pedig a csoport leglassabb körét megfutó Marco Andretti is.

Ha pedig mindez nem lenne elég, az Andretti Autosporthoz munka- és családügyileg is kötődő 29 éves amerikainak a kvalifikáció napja ráadásul egy kesernyés évfordulót is jelentett egyben. Az IndyCarban idén tizenegyedik szezonját futó Marco ugyanis főkategóriás pályafutása második és egyben máig utolsó győzelmét kereken öt évvel azelőtt, vagyis 2011. június 25-én szerezte az Iowa Speedway-en.

A Road America-i hétvége első látványosabb incidensét a versenyen való részvételhez szükséges orvosi engedélyt alig 24 órával korábban megkapó Josef Newgarden produkálta. Az Ed Carpenter Racing versenyzője a második csoportkör végén pördült meg #21 Dallara-Chevy-jével a pálya kellős közepén, ami miatt rögtön elő is került a piros jelzés, a hátralévő idő rövidsége miatt pedig ez egyben a kockás zászlót is jelentette.

Az alig két héttel ezelőtti, texasi horrorbalesete következtében törött kulcscsontjában csavarokat és egy csinos kis fémlemezt magával cipelő kétszeres IndyCar futamgyőztes hibája egyben a szabályok értelmében azt is jelentette, hogy elbúcsúzhatott két legjobb körétől, egyben a második szegmensbe való jutástól is.

Nem csak ez volt egyébként az egyetlen rossz hír Newgarden számára a hétvégén, miután hivatalosan is megerősítették, hogy Conor Daly-vel egyetemben nem vehet részt a texasi Firestone 600 augusztus 27-ére datált folytatásán, miután a június 12-ei piros zászló pillanatában már kiesőnek minősültek. Ez a bajnoki álmokat dédelgető Josefünk számára azt is jelenti, hogy a Texas Motor Speedway-en már egészen biztosan nem szerezhet több pontot, mint a 22. helyért járó.

Na, de térjünk vissza most a jelenbe, egészen pontosan a Road America-i kvalifikációhoz.

A Newgarden miatti piros zászló nagy vesztesei Juan Pablo Montoya és Alexander Rossi lettek, akik így a hetedik-nyolcadik pozíciókban voltak kénytelenek búcsúzni a folytatástól, noha még lett volna egy gyors körük hátra. A Team Penske és az Andretti Herta Autosport pilótáinak néhány perccel korábban már James Hinchcliffe-fel is megyűlt a bajuk. A Schmidt Peterson Motorsports kanadai pilótája autójának gyengélkedő fedélzeti kijelzőjével bajlódott, eközben pedig feltartotta a mögötte érkező kolumbiai-amerikai kettőst. A versenybírák a szabályokat szem előtt tartva ezt sem hagyhatták szankció nélkül, így Hinchcliffe neve mellől is törölték a két legjobb körét.

Mindennek következtében az egyébként nagyon jó barátságban lévő Newgarden és Hinchcliffe az utolsó sorból rajtolhat majd.

A legjobb idővel a Dale Coyne Racing újonca, Conor Daly jutott tovább a Chip Ganassi Racing ebbe a körbe beosztott kettőse, Tony Kanaan és Charlie Kimball előtt. Készülhetett továbbá a következő felvonásra Sébastien Bourdais a KVSH Racing színeiben és a Team Penske maradék 50%-a Will Power – Simon Pagenaud képében.

A két csoport legjobb hat-hat versenyzőjét tartalmazó top 12-es szegmens továbbjutói között három csapat képviseltette magát. A Chip Ganassi Racing teljes felállásával szerephez jutott, végül azonban 50%-os amortizációt elkönyvelve csak a “nagy öregek”, azaz Scott Dixon és Tony Kanaan tudta kivívni magának a pole pozíciót eldöntő Fast 6-ben való részvétel jogát. A gárda másik két tagja, vagyis az újonc Max Chilton a hetedik, az egyszeres futamgyőztes Charlie Kimball pedig a tizenegyedik pozíciókig jutott csak.

Ganassiékkal ellentétben a Team Penske valamennyi, a legjobb 12-be jutott embere sikeresen beverekedte magát az utolsó szegmensbe köszönhetően Pagenaud harmadik, Power negyedik és Castroneves hatodik helyének.

A két nagycsapat mellett Graham Rahal révén még az RLL Racingnek maradtak reményei arra, hogy megszerezzék a rajtelsőséget az Elkhart Lake-i létesítményben.

Innentől fogva viszont a pálya melletti csendes szemlélővé vált még Hunter-Reay, Daly, Munoz és Bourdais is.

A Fast 6-et követően a pole pozíciót jelző Verizon P1 Award matricája végül Will Power #12 Dallara-Chevy-jére került fel, ami azt is jelentette, hogy az ausztrál St. Petersburg után idén másodszor, egyben IndyCar pályafutása során 44. alkalommal várhatja a rajtot jelző zöld zászlót az első pozícióból (azaz a szezonnyitó St. Pete-i fordulón csak várhatta volna, mivel betegség miatt kénytelen volt az utolsó pillanatban visszalépni az indulástól.)

“Ez a szegmens a forgalomról szólt” – nyilatkozta az érthetően boldog Power, aki csapatszinten a Team Penske 242. IndyCar és valamennyi kategóriát tekintve a 499. pole-ját szerezte. “A második körömön kockázatot vállaltam a használt gumikkal és végül ez vált előnyünkre.”

Dixon, aki 0.1654 másodperccel kapott ki toowoombai ellenfelétől, elismerte, hogy csak magának köszönheti, amiért lemaradt az első rajthelyről.

“Túl sok hibát vétettem. Megvolt az autóm a pole-hoz, de elszúrtam az utolsó két kanyart, ami az elsőségünkbe került, két, vagy három tizedet is elvesztette a 12-esben.”

Power és Dixon mögül a második sorból a Pagneaud – Kanaan duó indulhat, míg a harmadikat Castroneves és Rahal teszi teljessé.

Kanaan harmadik helye egyébként abból a szempontból külön említést érdemel, hogy egy, az autója kormányát érintő elektronikai probléma miatt csak egyetlen gyors kört tudott megtenni a Fast 6 során, az abroncsai pedig nem tudtak az ideális hőfokra felmelegedni.

A legjobb hondásnak Rahal bizonyult a hatodik rajtpozíciója által, de ezen eredmény akár még csalóka is lehet. Az amerikai és csapata ugyanis úgy vélte, nincs reális esélyük arra, hogy elcsípjék a pole-t így inkább úgy döntöttek megspórolnak a versenyre egy szett piros gumit és a Fast 6-es köröket inkább a keményebb, fekete abroncsokon tudják le.

Hetedik rajthelyével Max Chilton IndyCar pályafutása eddigi legjobb kvalifikációs eredményét érte el, ennek ellenére viszont egyáltalán nem volt boldog. A 24 éves brit a top 12-es szegmens leintését követően arról panaszkodott, hogy az autója megvolt ahhoz, hogy bejusson a legjobb hat közé, azonban a gyors körén a pitből visszatérő Power pontosan eléje érkezett meg, így kénytelen volt elvenni a gázt annak érdekében, hogy elkerülje az ütközést.

Nem csak Newgarden volt az egyetlen, akinek saját magán is felül kellett kerekednie az időmérő során.

Az Andretti Autosport legjobbja, egyben a Honda házi versenyének második helyezettje, azaz Ryan Hunter-Reay a nyolcadik pozícióból rajtolhat el vasárnap. A 2012-es bajnok, egyben 2014-es Indy 500 győztes amerikai küzdelmét a századmásodpercekért ráadásul egy makacs influenza is megnehezítette.

“Láz, reszketés, izzadás, meg minden” – sorolta az amerikai. “Az autó igazán jó volt, nyilvánvalóan folytathatjuk innen a munkát, különösen a hosszú egyenesekben. Abszolút cefetül érzem magam, Newgardennek viszont fémlemez van a vállában, szóval innentől fogva nekem nincs miről beszélnem.”

A mezőny egyetlen Road America-i győzelemmel rendelkező tagja (2007, Champ Car), vagyis Sébastien Bourdais a 12. helyről várhatja a rajtot.

A Kohler Grand Prix magyar idő szerint vasárnap, kb. 19:15-kor kapja meg a zöld zászlót.

Forrás: www.formula.hu – RSS

Fejjel a falnak: Az IndyCar bevezetheti az aeroscreent

USA

2016. június 13. hétfő, 17:14

Josef Newgarden óriási balesetét követően az IndyCar tervbe vette, hogy a közeljövőben beveti az F1-ben a Red Bull által kifejlesztett és kipróbált pilótafülke-védelmi eszközt, az aeroscreent.

Az IndyCar texasi, végül augusztusra halasztott fordulójának 42. körében Conor Daly hibája miatt csaknem Josef Newgarden járt pórul – utóbbi autójával kétszer csapódott a SAFER-falnak, ami kiállta az ütést, az amerikai pedig zúzódásokkal és kulcscsonttöréssel megúszta az esést. Bill Pappas, az IndyCar versenyzésért és mérnöki munkáért felelős alelnöke a Motorsport.com-nak elmondta, hogy a látottak után nem kérdés, tovább kell fejleszteni a pilótafülkék védelmén.

„Folyamatosan dolgozunk azon, hogy kitaláljuk, milyen módon javíthatnánk a pilótafülkék biztonságán” – nyilatkozta Pappas. „Reméljük, hogy év végéig sikerül előállnunk valamivel, Newgarden bukása csak kihangsúlyozza a fontosságát.” Az amerikai közeli barátja volt a tavaly elhunyt Justin Wilsonnak, és elkötelezetten harcol a biztonság fejlesztéséért.

Pappas úgy véli, hogy az IndyCar leginkább a Red Bull-féle aeroscreent mellett teszi le a voksát a Mercedes/Ferrari-féle Halóval szemben. „Jelen pillanatban az aeroscreenre szavazunk” – mondta Pappas, aki azt is hozzátette, akár már 2017-ben bemutatkozhat a megoldás.

Josef Newgarden balesete olyan nagy becsapódásnál történt, hogy az Ed Carpenter Racing Dallara DM12-esének bukókerete valósággal megsemmisült, az autó többi része viszont egyben maradt, ami Pappas szerint nagyszerűen aláhúzta az ötödik szezonját futó karosszéria erejét.

Forrás: www.formula.hu – RSS

Newgardennek a karja fáj, elhalasztották a futamot

USA

2016. június 13. hétfő, 10:26

A táv egyharmadáig sem jutott el a vasárnapi IndyCar-futam mezőnye, de ez arra elég volt, hogy egy hatalmas baleset történjen, amely után a kórházba szállították Josef Newgardent.

Newgarden akkor sérült meg, amikor a vele csatázó Conor Daly elvesztette uralmát az autója felett és megtorpedózva őt a Texas Motor Speedway védőkorlátjába tolta az Ed Carpenter Racing versenyzőjét. Newgarden nehézkesen szállt ki az autójából, és azonnal kórházba szállították, ahol kiderült, hogy kulcscsonttörést, kezén pedig zúzódásokat szerzett.

Ck0A73AWkAATUpy

A hibázó Daly magára vállalta a balesetet: „Egyáltalán nem számítottam erre. Folyamatosan csak köröztünk, köröztünk, köröztünk, aztán hirtelen a hátsó kerekeim elvesztették a tapadást. Olyan érzés volt, mintha teljesen elúsztak volna a kanyarokban” – mondta a 24 éves pilóta, aki idén futja első teljes szezonját az IndyCarban.

 

„Szóval az egész az én hibám volt. Észre kellett volna vennem, tehát ez mindenképpen egy újonchiba. Próbáltam kicsit szűkebben fordulni, mivel tudtam, hogy Josef ott van mellettem, és talán éppen ezáltal helyeztem túl nagy terhelést a jobb hátsó kerékre. Elnézést kértem Joseftől. Ő egy kemény gyerek, együtt nőttünk fel, de így is nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt. Sohasem jó érzés, ha tönkretesszük valaki más versenyét.”

Newgarden örül, hogy sérülései nem túl komolyak, és a pályára való minél gyorsabb visszatérésben bízik. A következő futamot két hét múlva rendezik a Road Americán.

„Az autó jól állta a sarat és a biztonsági csapat is elképesztő munkát végzett. Kicsit odakenődtem, de amúgy jól vagyok. Még érzek egy kis fájdalmat, de remélem, hogy hamarosan készen állok majd, hogy újra odacsapjak a lovak közé. Remek autónk volt, csak éppen nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük. Mindkettőnk miatt sajnálom a történteket, de örülök, hogy Conor is jól van” – mondta a szerencsétlenül járt amerikai, akit nem terveznek sokáig benntartani a Parkland Kórházban.

Mindez ráadásul egy olyan versenyen történt, ami le sem zajlott. A balesetre a 248 körös oválfutam 42. körében került sor, amit követően sárga zászlós jelzés lépett érvénybe. A mentés után a csata folytatódott tovább, de csak a 71. körig, amikor nagy vihar érkezett meg a pályára, ami már a piros zászlókat csalta elő.

A texasi futam már így is csúszással rajtolt, hiszen eredetileg a szombat esti kezdést tették át vasárnap délutánra az eső miatt. A szervezők azonban most már nem akarták tovább várakoztatni a versenyzőket és a nézőket, így a mostoha körülményeket látva egy tollvonással áthelyezték a futamot augusztus 27-ére, ami így két fordulóval a szezonzáró előtt kerül sorra. A küzdelmet a jelenlegi állásból fogják folytatni, vagyis a 72. körnél, az élről pedig az utolsó rögzített sorrend értelmében Hinchcliffe rajtol majd, akit Hunter-Reay, Aljosin, Power és Carpenter követ.

13419168_1058767087494023_162487522317487587_n

Forrás: www.formula.hu – RSS

Amikor a veterán visszavedlik újonccá

USA

2016. június 12. vasárnap, 12:28

A Firestone 600 leintése után másodpercekkel Scott Dixon számára máris egy újabb verseny veszi kezdetét, méghozzá egy időfutam, amelynek célállomása Franciaország, azon belül is Le Mans.

A Chip Ganassi Racing ásza IndyCar pályafutása kétszázadik versenyét teljesíti a helyi idő szerint  vasárnap délután, a Fort Worth-i Texas Motor Speedway-en rendezendő Firestone 600-on. A 248 körös viadal után azonban egy újabb, mindeddig teljesen ismeretlen kihívással néz szembe, miután jövő héten életében először léphet pályára a világ leghíresebb, hosszútávú megmérettetésén.

A Le Mans-i 24 órás versenyen való részvétel mindig is kiemelt helyet foglalt el Dixon bakancslistáján, idén pedig végre-valahára a gyerekkori álomból valóság válik.

“Hihetetlen esemény, ez az Indy 500 európai verziója a parádéval és a különféle tradíciókkal” – mondta pénteki sajtótájékoztatóján a 35 éves, négyszeres IndyCar bajnok, egyben a 2008-as Indianapolis 500 győztese.

hv_1

A patinás Le Mans-i verseny először 1923-ban, tizenkét évvel az Indy 500 úttörő, 1911-es futama után kapta meg rajtjelet és azóta valóságos kultusszá nőtte ki magát a motorsport rajongók körében, a Monacói Nagydíjjal kiegészülve pedig ezen három esemény a sportág Triple Crown-ját testesíti meg.

Az embert és gépet egyaránt próbára tevő kihívásnak Dixon a Ford Chip Ganassi Racing 69-es Ford GT-jének volánja mögött vághat neki Ryan Briscoe és Richard Westbrook váltótársaként.

Az eseményt pedig csak még különlegesebbé teszi, hogy Dixon színrelépésére pont honfitársai, Chris Amon és Bruce McLaren Le Mans-i győzelmének ötvenedik évfordulóján kerül sor.

Dixonra ráadásul nem csak maga a verseny hat majd újszerűen, hanem az annak otthont adó Circuit de la Sarthe is. A 13.629 km hosszú, 38 kanyarból álló pályát az új-zélandi mindeddig csak szimulátoron keresztül próbálhatta ki, magát a létesítményt pedig személyesen, teljes valójában még csak nem is látta.

A múlt heti, kötelezőnek számító, hivatalos Le Mans tesztet Dixon az IndyCar detroiti duplafordulójával való időpontfedés miatt kénytelen volt kihagyni, de ez nincs hatással a 24 óráson való indulására, miután az FIA által platina kategóriába sorolt pilóták megfelelő indok esetén mentesülhetnek ezen kitétel alól. Ugyanez érvényesült a versenyen szintén résztvevő, ráadásképpen helyi születésű Sébastien Bourdais-ra, aki a #68 Ford Chip Ganassi Racing GT-vel vághat neki élete 11. Le Mans-i 24 órásának, valamint az SMP Racinget erősítő, a legendás versenyen tavaly debütált Mikhail Aleshinre is.

Az újonc Dixon helyzetét némiképp megkönnyíti, hogy a csapatnál ismerős arcokkal lesz körülvéve Franciaországban is.

“Valahol egyszerűbb lesz számomra, hogy egy csomó olyan srác lesz ott, akikkel már az IndyCarban is együtt dolgoztam. Így igazán könnyű lesz az átállás, valószínűleg ez a legjobb forgatókönyv az olyan versenyzők számára, akik nem számítanak állandó résztvevőnek a Le Mans-i 24 óráson, vagy a WEC és hasonlók futamain.”

z447

A Firestone 600 várhatóan intenzív küzdelmei után Dixon útja rögtön a közeli reptérre vezet, hogy még időre megérkezhessen Európába. Az amúgy is kicentizett időtervet pedig csak tovább bonyolítja, hogy a nyolcórás út mellett azzal is számolni kell, hogy Franciaországban hét órával előrébb járnak, mint az USA-ban. Tehát ha például el tudnak indulni Texasból éjfélkor (a 20:50-kor kezdődő Firestone 600 ekkorra már biztosan véget ér), az európai idő szerint már reggel hét órának felel meg, tehát a nyolc órás úttal számolva vasárnap délután 15:00 körül landolnak majd. 

“Azt hiszem, az utazás az egészben a legrosszabb” – ismerte el Dixon. “Muszáj ott lennünk vasárnap, így rögtön a Firestone 600 után útra kell kelnünk. Odaérni a repülőtérre, majd beugrani a magángépbe és remélhetőleg odaérni már a délután közepén. Logisztikailag nem a legjobb forgatókönyv, de sietni fogunk.”

Dixon már jelentős tapasztalattal rendelkezik a hosszú távú versenyek terén. Több egyéb mellett 2005 óta visszatérőnek számít a daytonai 24 óráson viadalon, amelyen 2006-ban és 2015-ben győzni is tudott.

A Le Mans-on azonban korántsem kovácsolhat annyi előnyt mindebből, mint hinnénk.

“Ez egy óriási pálya, tehát teljes pályás sárga esetén három safety car is köröz folyamatosan. Aztán ott vannak a lassú zónák, az a terület, ahol sárga jelzés van érvényben és a második pitsebesség limitert kell használnod, ami 80 km/óra egészen addig, amíg megtörténik az új rajt, vagy elérsz a zöld zónához. Az egész procedúra merőben más mint amit az USA-ban megszoktam. Az utóbbi években láttunk már pár autót, amelyek büntetések és hasonló szituációk miatt veszítettek. Ez [a Le Mans-i verseny] nem olyasmi, amit normál esetben csinálunk, tehát nem akarod elrontani a csapatod erőfeszítéseit azzal, hogy nem érted az itteni procedúrát.”

Dixon jelenleg az IndyCar összetett pontversenyének második helyén, 80 egységnyi lemaradásban áll a Team Penske-s Simon Pagenaud mögött.

A 2016-os, sorrendben 84. Le Mans-i 24 órás viadal eseményeire június 15-19-e között kerül sor.

Forrás: www.formula.hu – RSS

Lakewood: A fotósszakma szégyene

1950 szeptemberében olyasmi történt a lakewoodi pályán, aminek sosem szabadott volna előfordulnia… Felkavaró történet következik a fotóriporteri szakma egyik legszégyenteljesebb esetéről.

A fotóriporteri szakma történetének legnagyobb szégyenfoltja 1950. június 11-én esett meg. 

skimphersey.jpg

Azon a forró, szeles vasárnapon egy izgalmas stock-car futam reményében gyűltek össze a nézők a Georgia állambeli Atlatában lévő Lakewood Speedway-en. A felhőtlen szórakozás és a majdani győztes ünneplése helyett azonban hamarosan a színtiszta horrorral kellett szembesülniük.

A ‘Dél Indianapolisának’ is nevezett pályán a National Stock Car Racing Association, röviden NSCRA soron következő, száz körös összecsapasára került sor. A versenyre több, mint harminc autót neveztek profi és amatőr pilótákkal a volán mögött. A pole pozíciót a majdani NASCAR versenyző Jack Smith szerezte meg, aki a rajt után játszi könnyedséggel meg tudta őrizni vezető helyét és már az első körök után tetemes előnyre tett szert.

Annak ellenére, hogy mekkora kvalitásbéli különbségek voltak a sofőrök között, a futam kimondottan eseménytelenül, mi több, unalmasan telt, amit jól példáz, hogy a korabeli beszámolók szerint fél táv után több néző is úgy döntött, inkább máshol tölti el a vasárnap hátralévő részét.

A 81. körben azonban minden megváltozott, az események láttán pedig a helyszínen maradt emberek egyöntetűen azt kívánták, bárcsak ők is követték volna az idő előtt távozók példáját. 

A futam során csak néhány ellenfele tudta érdemben megközelíteni Smith-t, akik közül a legnagyobb esélye John Edward ‘Skimp’ Hersey-nek volt.

A 37 esztendős floridai versenyző neve ekkor már jól csengett a regionális versenypályák küzdelmeit figyelemmel kísérők számára. Hersey állandó résztvevőjének számított a NASCAR alapító Bill France neve által fémjelzett modified futamoknak, az egyik legnagyobb presztizsű, jacksonville-i fordulót pedig 1948-ban meg is tudta nyerni.

Egy évvel később, 1949. júniusában, a Charlotte Speedway 0.75 mérföldes dirt oválján sikeresen kvalifikálta magát a NASCAR első hivatalos versenyének – az Indianapolis 500 mintájára 33 főben meghatározott – mezőnyébe. A futamot végül ’47-es Fordjával a 18. pozícióban zárta.

Hersey-nek lett volna lehetősége arra, hogy maradjon a NASCAR Strictly Stock Series-ben (a mai főkategória, a Sprint Cup elődje), azonban az új bajnokság jövőjét illető bizonytalanság miatt inkább a konkurens NSCRA mellett tette le a voksát, ahol Mack Richardson autóját vezethette.

A lakewoodi versenynek Skimp nagy reményekkel vágott neki, és mint fentebb írtuk, a hajrá felé közeledve komoly esélyessé vált arra, hogy elkapja a vezető pozícióban álló Jack Smith-t. A 81. körben azonban a pálya hírhedt, már számos áldozatot követelt 1-es kanyarjában elvesztette uralmát autója felett és a falnak csapódott.

Az ütközés nem volt jelentős, egy, a korra jellemző szokás miatt azonban mégis végzetesnek bizonyult számára.

Ezekben az években a stock-carok utasterében gyakran tartottak egy kanna benzint arra az esetre, ha a tank a pálya pitlane-től távol eső részén fogyna ki. Jóval kisebb időveszteséggel járt ugyanis, ha ahelyett, hogy bevárta volna csapatának tagjait – különösen az olyan létesítményekben, mint a Lakewood Speedway, amelynek közvetlen közepén egy tó volt megtalálható – , inkább a versenyző maga szállt ki megtankolni a járművét.

A lakewoodi baleset következtében azonban a Hersey autójában lévő kanna kupakja levált, a benne lévő benzin pedig beterítette a teljes, belső teret. Innentől már elegendő volt egy aprócska szikra ahhoz, hogy a komplett gépből pillanatok alatt egy masszív tűzgömb váljon.

Skimp saját erejéből ki tudott ugyan szállni a járművéből, de a történtek miatt dezorientálttá váltan rögtön le is ült a pályára. A nézők rémülten konstatálták, hogy a versenyző ruhája tüzet fogott és egymást túlkiabálva próbáltak segítséget kérni.

A baleset helyszínéhez a legközelebb az egyik atlantai napilap kiküldött tudósítója tartózkodott, aki szélsebes léptekkel el is indult Hersey felé. Pillanatokon belül azonban kiderült, hogy a férfit nem a jó szándék vezérli. A közönség döbbenetére ugyanis ahelyett, hogy megpróbált volna segítséget nyújtani, inkább letérdelt, kézbe vette a fényképezőgépét és közvetlen közelről elkezdte fotózni az összetört autója mellett elevenen lángba boruló versenyzőt.

A szemtanúk visszaemlékezése alapján még akkor sem hagyta abba, amikor valaki – egyes források szerint egy néző, mások szerint a pálya egy alkalmazottja – saját testi épségét kockáztatva odarohant és különböző ruhadarabokkal próbálta kioltani a Hersey-t körbeölelő tűzcsóvát.

A közönség soraiban ekkorra már lincshangulat alakult ki és a nézők csoportosan indultak meg a még mindig a pályán tartózkodó fotóriporter felé. A helyszínen szolgálatot teljesítő rendőrök mindeközben próbálták megvédeni a férfit a dühös tömeg bosszújától – vagy legalábbis úgy tettek, hiszen a korabeli beszámolók szerint az egyenruhások eleinte nem igazán erőltették meg magukat annak érdekében, hogy távol tartsák tőle a nyilvánvalóan erőszakos szándékkal közeledő embereket. Sőt, hagyták, hogy az atlantai lap munkatársát jó néhány ütés és rúgás érje, mielőtt ténylegesen kivezették volna a pálya területéről.

Hersey-t időközben kórházba szállították, de egy nappal később, június 12-én belehalt égési sérüléseibe, szerető feleségét és egy gyermekét hátrahagyva.

Ami pedig a fotóriportert illeti, az általa készített képeket másnap az újság címlapon hozta le, ő maga pedig még hosszú éveken át maradt a lap alkalmazásában. 

A történet azon részét, miszerint a fotóriporter valóban egy karnyújtásnyi távolságból készítette a hírhedt felvételeket évtizedekkel később városi legendának minősítették, mondván a férfi egyszerűen nem tartózkodhatott ennyire közel az incidens helyszínéhez, a képek perspektívja inkább a beállításoknak volt köszönhető.

Ez az elmélet tartotta is magát egy ideig, mígnem napvilágra került egy, ismeretlen eredetű fotó, amely megkérdőjelezhetetlenül szemléltette, amint a fotóriporter alig fél méterre a szerencsétlenül járt versenyzőtől kattogtatja a gépét. 

FIGYELEM, AZ ALÁBBI KÉP A GYENGÉBB IDEGZETŰ OLVASÓK SZÁMÁRA FELKAVARÓ LEHET!

skimp.jpg

Információk és érdekességek az IndyCar világából az USAracing blogon!

Forrás: www.formula.hu – RSS