Retro
2016. december 13. kedd, 14:25
Az F1 múltjából előbányászott történet nem mentes az aktuális áthallásoktól: a domináns csapat bajnoka nem védte meg a címét, helyére pedig meglepetésre tesztpilótájukat választották, habár csak kevés rutinnal rendelkezett egy kiscsapatnál. 1992 végén Damon Hill váltotta Nigel Mansellt.
A számos sikertelen próbálkozás után végül 1992-ben világbajnoki címet nyerő Nigel Mansell kapcsolata már a szezon alatt óhatatlanul megromlott csapatával, a Williamsszel: mikor az idény, amely során 16-ból 9 futamot megnyert, véget ért, már tudni lehetett, hogy elhagyja az istállót. Nem tetszett neki, hogy korábbi riválisát, Alan Prostot leigazolta a csapat (amit egy ideig titkoltak is előtte), és az sem, hogy két topversenyzővel a birtokukban nem akartak csillagászati fizetést adni Mansellnek. A brit a Formula-1-ből is távozott, a mai IndyCar elődjében, a CART-ban folytatta, és történelmet írt azzal, hogy a tengerentúli sorozatot kapásból megnyerte.
A Williams 1992. december 13-án jelentette be, ki lesz Prost csapattársa, épp azon a napon, melyen Mansellt az év sportszemélyiségeként tüntette ki a BBC. Sokak meglepetésére a csapat tesztpilótájának, Damon Hillnek adta meg az esélyt. Bár Hill neve jól csengett – a tragikus sorsú kétszeres világbajnok Graham Hill fia volt – 32 éves kora ellenére csak minimális tapasztalata volt a Formula-1-ben, jóval kevesebb, mint más jelölteknek, így Martin Brundle-nek vagy Mika Hakkinennek.
Hill még 1991-ben csatlakozott a Williamshez tesztpilótaként, a következő szezon közben pedig az utolsókat rúgó Brabham csapat színeiben mutatkozott be versenyzőként, épp a sportág utolsó női résztvevőjét, Giovanna Amatit felváltva. A csapat a Magyar Nagydíj után összeomlott, így Hill csak nyolc nagydíjon vett részt, kvalifikálni pedig csupán kettőre tudott, a versenyző azonban így is jobb teljesítményt nyújtott csapattársánál. A Williamst elsősorban azonban nem ekkor, hanem a teszteken győzte meg, különösen Portugáliában, ahol Prostnál is jobb tempót diktált.
„Megértem, miért tartják úgy egyes emberek, hogy vitatható választás született” – kommentálta szerényen kiválasztását Hill. „Valójában bátor döntés volt a Williams részéről. Ismerem a motorsportot, ha a Formula-1-et nem is annyira, az autót pedig úgyszintén. Életem során mindig azt hallottam, apám ezt meg ezt tette. Mindig is nagy piedesztálra emeltem őt, és ezért is nagyon büszkévé tesz, hogy versenyképes autóban lehetek a Formula-1-ben. Úgy érzem, bizonyos fokig beváltottam a reményeket.”
A Williams kockázata kifizetődőnek bizonyult, hiszen Hill már első szezonjában futamokat nyert, és gyakran hozta Prost szintjét. A franciát váltó Ayrton Senna halálos balesete után képes volt a csapat vezérpilótájává előlépni, négy év múlva, 1996-ban pedig végképp apja nyomdokaiba lépett, és megnyerte a világbajnoki címet. A sors fintora, hogy akárcsak Mansellnek, neki is ez a szezonja bizonyult utolsónak a Williamsszel. Fölénye tudatában a csapat nem érezte szükségét, ezért a vb-címet már úgy nyerte meg, hogy tudta, következő idényben nem kap szerződést tőlük.